Erdő Péter bíboros egy keddi rendezvényen, a Café Francescóban tartott beszélgetésen osztotta meg római útjának tapasztalatait, valamint a pápaválasztással és az egyház intézményes szerepével kapcsolatos meglátásait. A találkozó különösen izgalmassá tette, hogy szóba került Ferenc pápa öröksége és XIV. Leó pápa megválasztása is, mely folyamatban maga Erdő is kulcsszerepet játszhatott.
Pillanatkép a konklávéról és Erdő Péter szerepe
Erdő Péter hosszú idő után először jelent meg nyilvánosan XIV. Leó pápa megválasztása óta, akinek neve mellett az ő neve is felmerült a pápaválasztás során. A The New York Times szerint a konklávé első napján a magyar bíboros kiemelkedő számú szavazatot kapott, mögötte konzervatív bíborosi szövetség állt, különösen afrikai egyházi vezetők részéről. Ezzel szemben álltak Ferenc pápa progresszívebb követői.
A La Stampa értesülései alapján Erdő Péter diplomatikus megközelítése döntő hatással lehetett a választás kimenetelére. Egyetlen mondata, mely szerint „én és mások is önre szavaztunk volna, de az olasz testvérei nem szavaznak önre”, állítólag arra ösztönözte Pietro Parolin bíborost, hogy visszalépjen Robert Francis Prevost javára.
Ferenc pápa és a magyarok: egyre közelebbi kapcsolat
A bíboros külön kitért Ferenc pápa személyiségére és a magyarokhoz fűződő kapcsolatára. Mint elmondta, az egyházfő szimbolikus tetteivel és nyitottságával idővel megkedvelte a magyar népet. Első látogatása után Erdő Péter többször is meghívta hazánkba, mondván:
„Legutóbb azt mondtam neki, hogy mi nem vagyunk jók, jöjjön, és javítson meg minket. Így eljött hozzánk.”
A látogatás során különösen megérintette, hogy sok keleti püspökkel találkozott Budapesten, ami megerősítette benne, hogy Magyarország hívő ország. A szentatya érzékelte, hogy hazánk nem csupán földrajzilag, hanem szimbolikusan is a nyugati egyház keleti peremén helyezkedik el – egyfajta határvidék, amely sajátos lelkiséget hordoz.
XIV. Leó pápa: konzervatív vezető, nem sztártípus
A pápaválasztásról szólva Erdő Péter elmondta, hogy az esemény Rómában, reggeltől estig tartó megbeszélésekkel zajlott. XIV. Leó pápa személyesen is járt Magyarországon, még Ferenc pápa második látogatásakor, Prevost érsekkel együtt.
A bíboros intellektuális, ám nem a figyelem középpontjába vágyó emberként írta le az új egyházfőt. Nevének kiválasztásával XIII. Leó pápa előtt tisztelgett, de példaképei között szerepelt I. Leó is, akit Nagy Szent Leóként ismerünk.
Társadalmi kihívások és az emberi méltóság
Erdő Péter külön kiemelte a modern kor problémáit, köztük a kizsákmányolást, valamint a technológiai fejlődés és mesterséges intelligencia következményeit. Hangsúlyozta:
„Isten nem hiába teremti az embert, senki sem lehet felesleges.”
Ferenc pápa is hasonlóan vélekedik, amikor az emberi méltóság védelméről beszél: elítéli azt a tendenciát, hogy az embereket „eldobják, mint a szemetet”. XIV. Leó pápa ehhez hasonlóan kritikus az embertelen folyamatokkal szemben.
Az egyház kezdettől fogva intézmény
A rendezvény fő témája az intézményes egyház volt. Erdő Péter kiemelte, hogy az egyház fogalma a görög „eklézsia” szóból ered, ami közösséget jelent. A keresztények kezdettől fogva intézményként szerveződtek, amit az igehirdetés és a szentségek közösségformáló szerepe is alátámaszt.
Az egyházi rend szentsége szoros kapcsolatban áll a vezetői küldetéssel – mondta Erdő Péter –, de minden hívőnek megvan a maga szerepe a gyülekezet életében. A kereszténység tehát nem később alakult intézménnyé, hanem eredendően az volt.
A különbözőségek és az egység dinamikája
A bíboros rámutatott arra, hogy az egység nem adottság, hanem olyan érték, amelyért folyamatosan dolgozni kell. A történelem során sokszor megingott az egyház egysége, különféle eretnekségek és hitbéli eltérések alakultak ki – mint például az unitárius irányzat –, ugyanakkor léteznek olyan különbségek is, amelyeket az egyház elfogadhatónak tart.
Az egység fenntartásához szükség van:
- önkritikus megfogalmazásokra,
- kitartó imára,
- a közös örökség ápolására,
- a közösség aktív részvételére.
A szinodalitás fogalma és a közösségi részvétel
A „szinodális egyház” fogalma nem volt ismert negyven évvel ezelőtt, mégis ma egyre fontosabbá vált. Erdő Péter hangsúlyozta, hogy a szinodalitás nem azonos a demokráciával, hanem inkább közös gondolkodást és cselekvést jelent, amelyben a presbiteri testület együtt dolgozik.
A plébániai közösségek, pasztorális tanácsok, valamint az egyéni elköteleződés mind hozzájárulnak az egyházépítéshez. Erdő szerint különösen fontos, hogy ne csak nagyobb segélyszervezetekre várjunk, hanem mi magunk is lépjünk, ha valaki rászorul.
Egyház és közösség – szerves egység
Erdő Péter előadásából kirajzolódik az a megközelítés, amely szerint az egyház nem pusztán hitbéli közösség, hanem strukturált, élő intézmény, amely képes alkalmazkodni és megújulni – ugyanakkor hű marad alapértékeihez. A kereszténység fejlődése nem esetleges, hanem előre kódolt folyamat volt, amelyet az isteni gondviselés irányít, és amelyben minden hívőnek szerepe van.